CSERNOBIL

Csernobil gazdag történelme egészen a középkorig nyúlik vissza (először 1193-ból találunk róla írásos emléket). A 16. századtól erős zsidó befolyás jellemezte a települést (a zsidó történelemről több információt a blogunkban olvashatsz – (EN)). A városnak stratégiai szerep jutott a II. világháborúban, ugyanis a Szovjetunió egy hajójavító központ működtetett a Pripjaty folyón.

A világháborút követően pedig a település alacsony lélekszáma és a vízhez való közelsége miatt döntött úgy a Szovjetunió Energetikai Minisztériuma, hogy Csernobiltól 20 km-re építi fel a csernobili V.I. Lenin Atomerőművet. Az atomerőmű építését 1970-ben kezdték meg, ezzel egy időben pedig Pripjaty szatellitvárosát is elkezdték felépíteni a közelben. Az első reaktor elindítása után, az 1977-es évben Csernobilt 14 ezer lakossal népesítették be. Fejlett közlekedési hálózatának köszönhetően – buszok, vonatok, sőt, hajók is közlekedtek a városban – nagy kilátásokkal rendelkező regionális központtá vált. A szovjeteknek komoly terveik voltak a csernobili atomerőművel kapcsolatban : 12 reaktorával és azok 1000 – 1000 MW energiakibocsátásával a világ legnagyobb nukleáris atomerőművének szánták. Négy reaktor működött és másik kettő állt építés alatt, amikor sorsa végérvényesen megváltozott.

A csernobili atomerőmű-baleset – mi történt azon az éjjelen?

A baleset 1986. április 26-án következett be a csernobili atomerőműben. Ez volt az emberiség történelmében az addigi legnagyobb nukleáris katasztrófa. A robbanás az atomerőmű 4-es számú reaktorában történt, mindössze 120 km-re Ukrajna fővárosától, Kijevtől és közel a fehéroroszországi határhoz.

Abban az időben a csernobili atomerőmű a legnagyobb volt a világon, a szovjet hadászatban stratégiai szerepet szántak neki. Magát a robbanást több tényező véletlen egybeesése okozta. Amellett, hogy a reaktor nem rendelkezett korszerű biztonsági rendszerrel, az automatizálás is nagyon kezdetleges, alacsony szintű volt. Április 26. végzetes éjszakáján egy kísérlet folyt, amely során a turbógenerátor egység inerciális tartományát tesztelték – lényegében egy áramszünet következményeit kívánták szimulálni. Első lépésként az energiatermelést drasztikusan lecsökkentették – aminek következtében a nukleáris láncreakció majdnem leállt – és ezt követte az operátorok energiakibocsátásának hirtelen növelése. Ezek a lépések – a hűtőfolyadék leállásával együtt – a reaktor magjában az üzemanyag túlforrósodását és a reaktor központjának megsemmisülését okozták

Helyi idő szerint hajnali 1 óra 24 perckor, 40-60 másodperccel a kísérlet kezdete után két hatalmas robbanás következett be. Egyes vizsgálatok szerint az összes abszorbeáló rúdnak a reaktor aktív zónájában való levétele és ezzel együtt a reaktor növekvő energiakapacitása miatt a robbanás elkerülhetetlen volt. Feljegyzések szerint az első robbanáskor a biztonsági rendszerek ki voltak kapcsolva, illetve üzemen kívül voltak. A radioaktív gőz és a hidrogén kombinációja teljesen lerobbantotta a 4-es reaktor 1200 tonnás tetejét, gyakorlatilag megsemmisítve azt. Ezt követte másodperc múlva a második robbanás. Több független tanulmány szerint míg az első robbanás normális (kémiai) reakció volt, a második robbanás az égő neutronok gyors láncolatával a nukleáris robbanás jellemzőit hordozta magában, és csaknem 0,3 kilotonna erejű (kb. 300 tonna TNT felrobbantásával megegyező) volt. A szemtanúk szerint az első robbanást piros lángok, a másodikat pedig világoskék lángok követték, ami után egy gombafelhő emelkedett a reaktor fölé.

A csernobili katasztrófához lényegében véletlen szerencsétlen folyamata vezetett. Egy másik, kifejezetten ilyen jellegű munkákra specializálódott műszaknak kellett volna elvégeznie a 4-es blokkban a kísérletet. Ezt azonban kilenc órával későbbre halasztották, mert a közelgő május elsejei ünnepségek miatt teljesíteni kellett a villamosenergia-termelési tervet. Ez a halasztás azt jelentette, hogy a kísérletet végül nem annak műszaknak kellett kiviteleznie, mint amelyik előkészítette, hanem egy olyan éjszakai műszaknak, amely híján volt megfelelő tapasztalattal rendelkező dolgozóknak. A baleset után a többi reaktort azonnal lezárták és az erőmű vezetősége a válságtanácsot tartott az erőmű alatti bunkerben. (A bunker irányító termét te is megtekintheted a Csernobili atomerőmű és Pripjaty túránk során) A csernobili atomerőmű munkatársai közül hiányzott egy mérnök, Valerij Illics Hodemcsuk, akinek jelentenie kellett volna a teszteredményeket a cirkulációs szivattyúk termeiből. Ő lett a csernobili katasztrófa első áldozata, testét soha nem találták meg.

A Csernobil katasztrófa idővonala 1986. április 26-án:

• 1:23 A 4-es számú reaktor két robbanása
• 1:26 Tűzriadó az erőműben
• 1:28 Az atomerőmű tűzoltósága megérkezik a helyszínre
• 1:35 A pripjatyi tűzoltóság is a helyszínre ér
• 2:10 Sikeresen eloltották a tüzet a turbinaházban
• 5:00 A 3-as egységet biztonsági okokból leállították
• 6:00 A hadsereg vegyészi egysége megérkezett a helyszínre – elkezdik felmérni a sugárzás erősségt
• 6:35 Minden tüzet eloltottak a helyszínen. *A megsemmisített reaktor magja 1986. május 10-ig ég6:35 Minden tűzoltóegység a helyszínen. *A rombadőlt reaktor magja egészen 1986. május 10-ig ég.

Este –  a bizottság helyszínre érkezése Valery Legasov tudós vezetésével

A tűzoltók és a hadsereg harca a láthatatlan ellenséggel

A radioaktív por Csernobil negyedik, lángoló reaktorából indult, amely nem csak a közvetlen környezetet szennyezte be, hanem valósággal világ körüli utat tett meg. A csernobili atomkatasztrófa megszüntetésének első lépése az égő reaktor csarnokának és a központi gépterem tetőjének eloltása volt. A helyszínre elsőként érkező különleges tűzoltó egységnek – a közeli csernobili és pripjatyi tűzoltókkal együtt – csak három órával a robbanás után sikerült eloltani a tüzet. Ám a reaktor szívében a nukleáris üzemanyagot tartalmazó keverék még mindig égett…

A tűzoltók, akik a balesetnél dolgoztak, nem tudták a tűz okát, így folyamatosan öntötték a vizet a reaktor romjaira. Ez rontott a helyzeten és több kisebb robbanás is követte, amely súlyos radioaktív szennyezéssel járt. 

A tűz likvidálása után a csernobili atomerőmű 4-es reaktorában

Hiába oltották el a tűzoltók a 4-es számú reaktorban lángoló a tüzet, a csatának nem volt vége. Ellenkezőleg, az éppen akkor kezdődött el, mivel a reaktor magjában lévő megolvadt anyagok forró magmaként viselkedtek. A szovjet tudósoknak a hadsereg segítségét kellett kérni ahhoz, hogy ne legyen még nagyobb a katasztrófa.

Annak megelőzése érdekében, hogy a radioaktivitás továbbterjedhessen a környezetbe, a balesetet követő hetekben helikopterről különböző, a sugárzás megfékezését elősegítő anyagot dobtak a reaktor magjába: ötezer tonna bór, dolomit, homok és agyag-ólom keveréket. Ezek az ömlesztett anyagok eloltották az égő grafitot és elnyelték a radioaktív aeroszolokat. Két héttel az összeomlást követően a szovjet hivatalos szervek úgy döntöttek, hogy megőrzik az erőmű teljes összeomlott blokkját egy különleges betonszarkofág testben, saját hűtőrendszerrel.

Kik voltak a “csernobili likvidátorok“?

A csernobili baleset olyan események láncolatát idézte elő, amire az emberiség történelmében még soha nem volt példa. A legtöbb munkát a vörös hadsereg utánpótlás egysége végezte, aminek tagjai fiatal férfiak voltak.A csernobili atomerőmű 30 km-es körzetéből való evakuálás után egy vadászosztag elkezdte levadászni a zónában vadon élő, valamint a háziállatokat annak érdekében, hogy megakadályozzák a radioaktív szennyeződést (később találtak ilyen szennyeződést a szőrméken, húsukban és csontjaikban is). A katasztrófával küzdő autóknak, tankoknak és teherautóknak tisztító állomásokat is felállítottak, de azok soha többé nem hagyták el a tiltott zónát. Használat után mindegyiket leselejtezték , néhány közülük ma is megtalálható az ún. „gépek temetőjében“.

A likvidáló munkálatok során – melynek az elsődleges célja a sugárzás csökkentése volt egy  betonszarkofág építésével – több tízezer ember érkezett a csernobili zónába: ők voltak a likvidátorok. Legtöbbjük katona, rendőr, sofőr, egészségügyi szakember, építész és mérnök volt. Volt olyan időszak, amikor több, mint 100 ezer ember tartózkodott a zónában és élt összezsúfolva Csernobilban – azon a helyen , ahol a baleset előtt mindössze 14 ezren éltek… Azok a szakértők, akik korábban pripjatyi lakosként az atomerőműben dolgoztak, visszatértek a csernobili csatatérre és bónuszok (akár 100 ezer USA dollár) vagy lakás fejében és segítettek az atomerőmű működésének visszaállításában.

A csernobili radioaktív felhő szétterjedése a világon

A robbanás a radioaktív anyagokat 1,5 kilométer magasan emelte a levegőbe. Innen pedig a délkeleti szél a radioaktív felhőt egészen Skandináviáig vitte. A felhő elrepült Skandinávia fölött, majd újra Ukrajna felé vezetett az útja. Közben a szélirány megváltozott, és már nyugat felé fújt. A második szennyezett felhő így repült Lengyelországon keresztül Csehszlovákiába, majd Ausztriába. Ott az Alpoknak ütközve visszarepült Lengyelországba. Ma úgy tudjuk, hogy nincs olyan hely a világon, ahol a csernobili radioaktív felhők ne lettek volna jelen. Ezek a radioaktív felhők tehát gyakorlatilag körberepülték a világot.

A leginkább érintett területek Ukrajna és Fehéroroszország voltak: a két ország egyes részeit örökre evakuálták a környezetszennyezés miatt. A csernobili atomkatasztrófát közvetlenül követő szennyeződési folyamatban nagy szerepet játszott a radioaktív jodid. Azonban ennek a kémiai elemnek a bomlási ideje rövid, ezért a baleset után viszonylag gyorsan ártalmatlan anyaggá vált. Csernobilban ma a radioaktív sugárzást főként olyan anyagok adják, mint a stroncium és cézium – ezeknek az anyagoknak a bomlási ideje 30 év, így még évtizedekkel a baleset után is képesek folyamatosan szennyezni a közeli környezetet. A plutónium és amerícium izotópjai pedig valószínűleg még több ezer évig jelen lesznek az érintett területen. A sugárzás mértéke az emberi szervezet számára azonban mára elhanyagolható. Ha részletesen érdekel a téma, olvass többet blogunkban a csernobili sugárzásról.

Csernobili felelősei és a katasztrófa áldozatai

A csernobili atomkatasztrófa okainak vizsgálata hivatalosan annak a megállapításával zárult, hogy a személyzet nem követte a szükséges biztonsági előírásokat. Az erőmű igazgatóját, V. P. Bryukhanovot és a főmérnököt, N. M. Fomint 10 év börtönre ítélték. A főmérnök-helyettes  A. S. Dyatlov 5 év, a reaktorszoba vezetője, A.P. Kovalenko és a műszak menedzsere, B. V. Rogozhkin 3 év, az állami felügyelő, Y. A. Laushkin pedig 2 év börtönbüntetést kapott. Paradox módon, az egész csernobili tárgyalást a csernobili kultúrházban tartották, mely eredetileg egy zsinagóga volt. A V. I. Lenin Nukleáris Atomerőmű eseményei csak a kezdetei voltak annak az utóhatásnak, mely nemcsak a nukleáris energia biztonsági szabályait írta át, de az emberiség történelmét is. Erről is részletesen olvashatsz blogunkban.

Csernobil számokban

• 10 000 0000 beteg ember 3 országban
• 120 000 kitelepített ember 100 városból és faluból
• 50 000+ valamennyi kilométer szennyezett övezet
• 5000+ ember még mindig dolgozik a csernobili zónában és a csernobili atomerőműben
• 150 csernobili őslakos még mindig a zónában él

A csernobili baleset áldozatainak pontos száma még mind a mai napig nem tisztázott. Természetesen a közvetlen áldozatok többnyire az erőmű dolgozói voltak, valamint azok a tűzoltók, akik mit sem tudva kaptak halálos dózisú sugárzást. Az első három napban 299 ember került kórházba a sugárzás egyértelmű jeleivel. Mindannyiukat a 6-os számú moszkvai kórházban kezelték. Hivatalosan a csernobili robbanásnak 28 közvetlen áldozata van. Legtöbbjüket a moszkvai Mitino temetőben temették el, testüket betonkoporsóba zárva a magas sugárzás miatt.

A hivatalos álláspont szerint mintegy 600 ezer ember életét érintette a katasztrófa, különböző kategóriákba sorolva a sugárzás áldozatait. A legnagyobb csoportot a 200-240 ezer fővel az atomkatasztrófa következményeinek felszámolásán dolgozók alkotják : mentők, katonák, akik a szennyeződés eltávolító munkákat végezték, valamint tűzoltók és rendőrök. A következő a 116 ezer lakost számláló csoportot alkotják azok a civilek, akik Csernobilban és a város közelében található szennyezett területeken éltek. Ezen kívül pedig további 220 ezer személyt evakuáltak később Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország szennyezett területeiről. Napjainkban mégis mintegy 5 millió ember él továbbra is a szennyezett területeken. Összesen pedig több, mint 10 millió embert tartanak számon, akik minden bizonnyal a csernobili katasztrófa következtében betegedtek meg. Ebből csak 3,2 millió található Ukrajnában (a többi beteget Fehéroroszországból, illetve Oroszországból jelentették).

A „csernobil“ szó jelentése “üröm”

Csernobil (ukránul Chornobyl) és annak Polissya nevezetű környéke lapos, fenyőerdős terület sok folyóval és mocsárral. A város Ukrajna északi részén, a fehérorosz határ közelében található, neve pedig magyarul “ürmöt” jelent. Az üröm egy, a közeli területeken nagyon elterjedt növényfajta, még a Bibliában is találunk róla említést. Egy keserű gyógynövény, amelynek gazdag gyógyító és méregtelenítő hatása van és nagymértékben használják az abszint előállításakor is. Sok keresztény ember hiszi, hogy a környék szomorú végzete valamilyen módon előre meg volt jósolva. (A teljes prófécia megismeréséért, töltsd le az ingyenes “Mítoszok és igazságok” c. e-bookot ITT). 

Pripjaty és a csernobili katasztrófa

Pripjaty egykoron a szovjet kormány mintavárosa volt, amit 1970-ben építettek az atomerőmű dolgozói és családjai számára. Pripjatyban megvolt minden luxus, ami egy modern városra jellemző – vasútállomás, kikötő, kórház és piactér.

A szovjet lakosok számára a pripjatyi élet maga volt a valóra vált álom: nem küzdöttek sem élelmiszer sem más termékek hiányával, mert a várost közvetlenül a szovjet energetikai minisztérium irányította Moszkvából. Sok fiatalt csábított a település Szovjetunió szerte, a lakosok átlagéletkora mindössze 25 év volt. Aleksey Moskalenko, az egykori pripjatyi rendőrség vezetője, akivel te is találkozhatsz a ChernobylX túrádon, úgy emlékszik, 1986. áprilisának végén szokatlanul meleg volt és a pripjatyi lakosok nagy része az egész napot kint töltötte a szabadban a gyerekeikkel. Négy esküvő is volt Pripjatyban április 26-án, szombaton. Pletyka szinten kezdett el terjedni, hogy baleset történhetett a közeli atomerőműben, köszönhetően a munkásoknak és azoknak az embereknek, mint A. Moskalenko, aki szemtanúja volt a 4-es számú reaktora robbanásának, miközben járőrözött. Az állami tisztviselők nem figyelmeztették az 50 ezer pripjatyi lakost a radioaktív szennyezés veszélyére,csak hazaküldték a gyerekeket az iskolából és azt javasolták nekik, hogy maradjanak otthon. Jód pirulákat sem biztosítottak nekik, amik segítettek volna a sugárzás hatásaival szemben.

A baleset miatt a csernobili radioaktív sugárzás szintje meghaladta a természetes szint ezerszeresét (!). Pripjaty evakuálására mégis csak másnap került sor – 1986. április 27. délutánján vonattal, hajóval, de leginkább buszokkal kezdték el elszállítani az embereket.
A lakosok csak a szükséges dolgokat vihették magukkal abban a tudatban, hogy három nap múlva visszatérhetnek. Azért ezt az információt tették közzé, hogy elkerüljék a pánikot és hogy az emberek túl sok poggyászt vigyenek magukkal, megnehezítve ezzel az evukálás folyamatát. Később a hatóságok mégis  úgy döntöttek, hogy a városnak örökre üresnek kell maradnia.

Hogyan szólították fel Pripjaty lakosait az evakuálásra 1986. április 27-én 14:00-kor?

A pripjatyi lakosok figyelmébe!  A népi küldöttek városi tanácsa közli, hogy a csernobili atomerőműben történt baleset miatt Pripjaty városában kedvezőtlen sugárzási viszonyok alakultak ki. A Kommunista Párt, annak tisztviselői és a hadsereg megtesz minden szükséges intézkedést, hogy megfékezze azt. Mindazonáltal, annak érdekében, hogy az embereket és legfőképpen a gyerekeket a lehető legnagyobb biztonságban és egészségben tudjuk, szükségesnek látjuk a lakosok átmeneti kitelepítését a kijevi régió legközelebbi településeire.

Ezen okok miatt 1986. április 27-én 14.00 órai kezdettel minden bérház lakójának lehetősége lesz igénybe venni egy buszt, a rendőrség és a városi tisztviselők felügyelete mellett. Nagyon fontos, hogy dokumentumait (személyes iratait), pár létfontosságú személyes holmiját és végszükség esetére valamennyi ételt magukkal vigyenek. A városi, illetve a városi ipari létesítmények felsővezetői úgy döntöttek, egyes munkavállalóknak a városban kell maradniuk, hogy Pripjaty fő létesítményei megfelelő állapotban működjenek. Minden házat rendőrök őriznek majd a kitelepítés ideje alatt. Elvtársak, otthonuk ideiglenes elhagyásakor kérjük, bizonyosodjanak meg arról, hogy mindenütt lekapcsolták a villanyt, az elektromos berendezéseket, elzárták a vizet és becsukták az ablakokat. Kérjük, maradjanak nyugodtak a rövid ideig tartó kitelepítés alatt.

Pripjaty evakuálása

Az evakuáláskor a nőket és gyerekeket mentették először, de a Szovjetunió ezen része súlyos buszhiánnyal küszködött, ezért a mentés nem volt zökkenőmentes. Az ország más részeiről kellett buszokat vezényelni, hogy evakuálni tudják Pripjaty mind az 50 ezer lakosát. A buszok sora 20 kilométer hosszú volt, ami azt jelenti, hogy mikor az első busz elhagyta Pripjatyot, az utolsó busz még nem is látta az erőmű kéményeit a távolból. A város kevesebb, mint három óra alatt kiürült, és ez így is marad örökre. Amíg Pripjatyot teljesen kiürítették, addig a reaktortól 30 km-re fekvő többi település esetében erre egészen május elejéig nem került sor. Összesen végül 1840 településen végeztek sugármentesítési munkálatokat. A csernobili tiltott zónát ennek ellenére egészen 1994-ig nem alakították ki. Ekkor költöztek el a lakosok az utolsó nyugati városokból új kijevi lakásukba és a Zsitomir régióba BLOG. 

Pripjaty lakosai az evakuálás során nem vihették magukkal a háziállataikat és jószágaikat, ugyanis ezeknek az állatoknak a szőre radioaktív porral lehetett szennyezett. A további szennyeződésének elkerülése érdekében a különleges erők az összes állatot levadászták a csernobili zónában. Május 5-én fejeződött be a tilalmi zónában élő emberek kitelepítése (Csernobil 30 km sugarú körzetében).

Csernobil napjainkban

Napjainkban ebbe a zónába tilos a belépés, ezt nevezik a csernobili 30 km-es zónának. Ez alól kivételt képeznek az egykori lakosok, akik a temetőbe kívánnak ellátogatni, illetve az engedéllyel rendelkezők, például a turisták vagy az ott dolgozó munkások. Jelenleg körülbelül 150 – főként nyugdíjas – ember él a tilalmi zónában, mindegyikük saját felelősségre. A 2 napos csernobili túra keretein belül meglátogathatod őket, megnézheted, hogyan élnek, valamint megkérdezheted tőlük azt is, hogy miért tértek vissza a városba. A lakosokon kívül mintegy 3000 munkavállaló is tartózkodik a területen, akik gondját viselik a csernobili zónának.
Nagyjából még mindig 2500 munkás dolgozik a csernobili atomerőműben, annak ellenére, hogy 2000 óta teljesen leállították. A nukleáris üzemanyag felszámolása mellett ezek a dolgozók ügyelnek arra, hogy a sugárzás szintje biztonságos legyen, és biztosítják villamosenergia-áramlást Fehéroroszországból Ukrajnába és onnan vissza. Pár ezer munkás folytatta az új szarkofág építését, melyet végül 2018-ban fejeztek be. Még több információ találhatsz az új szarkofággal kapcsolatban blogunkbanr BLOG.

Pripjaty – a szellemváros

Prijaty ma egy szellemváros, és annak ellenére, hogy senki sem él ott, megvan a saját bája és hangulata. Pripjaty nem úgy végezte, mint a környező falvak, amit buldózerek tettek a földdel egyenlővé. Ezeknek a falvaknak az emlékét már csak az út mellett lévő táblák őrzik, az egykori falu nevével és térképével.

Pripjatyot, valamint az egész 30 kilométeres zónát a rendőrség és a hadsereg őrzi. Az állandó szolgálat ellenére sem tudták megakadályozni a rablást és fosztogatást. Főként 1991-ben, a Szovjetunió felbomlása után akadtak komoly zavargások, amikor kevésbé összpontosítottak a csernobili lezárt zóna őrzésére. Ebben az időben Pripjatyot szinte teljesen kifosztották. Nem maradt egyetlen lakás sem, ahova ne törtek volna be meg tolvajok, akik elvittek minden értékes tárgyat, amit csak találtak. A lakóknak 1987-ben lehetőségük volt arra, hogy visszatérjenek és pár holmijukat magukkal vigyék, de ekkor sem többet pár bőröndnél – ráadásul ezzel a lehetőséggel nem is sokan éltek. Érdekesség, hogy a Jupiter nevű katonai gyár 1997-ig üzemelt a városban, a híres uszoda pedig még 1998-ben is működött. Ma azonban ezek ugyanúgy kifosztottak és lepusztultak, mint az iskolák vagy a lakások nagy része. A városnak még mindig van 3 működő egysége: a csernobili atomerőmű mosodája, traktorgarázsok és a mélyen a földben lévő kutak szivattyútelepeikkel (az erőműhöz szükséges vízkészlet biztosítása céljából).

Pripjaty ma is tele van kortárs (vagyis az 1980-as évekből származó) írásokkal, jelekkel, könyvekkel vagy képekkel, többnyire Leninnel és kommunista motívumokkal kapcsolatban. Lenin idézetek és portrék találhatóak szinte mindenhol: a Kultúrpalotában, a hotelben, a kórházban, a rendőrségen, valamint az óvodában és az iskolában egyaránt. Egy séta a városban olyan, mint egy utazás a múltba, egészen a szovjet időkbe. Az egyetlen különbség, hogy egy árva lélek sincs az utcán, még a madarak sem csiripelnek.

Az utazás során mutatott történelmi fotóknak köszönhetően viszont nagyon könnyen el lehet képzelni az egész várost abból a korszakból, amikor még virágzott és tele volt élettel. Annak érdekében, hogy még jobban átéld a szovjet időket, szovjet uniformisokat, vagy retró autós utazást kínálunk a Csernobil túra résztvevőinek.

Amikor ellátogatsz Csernobilba, olyat tapasztalsz, mint soha azelőtt. Az egész egykori város egy zöld mezőre épült, rövidesen azután, hogy megépült az atomerőmű. Minden betonból készült, és a házak ugyanúgy néznek ki, mint bármely másik szovjet “stílusban” épült városban. Néhány épületet ezek közül már benőttek a fák, és alig láthatóak az útról, míg egyesek az enyészet és a pár évvel ezelőtti nagy havazás miatt összedőltek. Csernobil példa arra, hogy az anyatermészet hogyan képes megbirkózni az ember munkájával. Alig több, mint pár évtized múlva pedig már csak romok maradnak a városból, ha nem mentjük meg. Nincs még egy ilyen hely a világon, ezt bátran kijelenthetjük.

Mi lehet Csernobil jövője?

A csernobili atomerőmű-baleset a világ legnagyobb nukleáris katasztrófájának a helyszíne volt. Harminc évvel később fura módon mégis talán a reményt szimbolizálja. Hiszen ez az egyetlen hely a világon, ahol saját szemeddel láthatod, hogyan hódítja vissza a természet az emberek által birtokba vett területeket. Ez az egyik oka annak, hogy az egész 30 km-es zónát 2016-ban természetvédelmi területté nyilvánították. Olyan vadvilággal találkozhat, amely nem jellemző Európa más részeire. Farkasok, szarvasok, vaddisznók, teknősök, hódok és még vadlovak is együtt élnek. Az állatokon nem fedezték fel a mutáció jeleit, és továbbra is nagyon jó szaporodási aránnyal rendelkeznek. Ti, a turisták visztek a lezárt zónába és különösen Pripjatyba életet. Ukrajna első számú turista látványossága, a tiltott zóna ma az elhagyatott helyek közül a leglátogatottabb hely a világon a maga évi 50 ezer látogatójával. A csernobili turizmus jelentős hatással van a környék gazdaságára – de ennek ellenére ne számíts menő hotelekre és szuvenírboltokra a környéken: Csernobil ma egy katonaság által őrzött terület, a saját szabályaival és rendszerével.  

A turizmus mellett az energetika játszik még fontos szerepet a térség életében. A csernobili atomerőmű napjainkban egy villamosenergia-elosztó csomópont Ukrajna és Fehéroroszország között. Mindezeken felül kínai befektetők azt tervezik, hogy az energiaátviteli infrastruktúrára alapozva megépítik a világ legnagyobb napenergia erőművét a csernobili zónában. Egy másik projekt keretében pedig a 30 km-es zónában egy használt nukleáris üzemanyagtárolót kívánnak építeni Európa számára. Ma az új, biztonságosan lezárt betonszarkofág további száz év biztonságot ad. Ukrajna az Európai Unióval együtt azon dolgozik, hogy módot találjon a régi szarkofág és a 4-es reaktor maradványának leszerelésre és eltakarítására. A többi területet pedig egy turistaövezetként szeretné megőrizni Csernobil örökségét az egész világ számára. A Csernobil és Pripjaty napjainkban olyan, mint a hidegháború szabadtéri múzeuma. A CHERNOBYLwel.come 2008-ban azért kezdte meg misszióját, hogy megmutassa, átadhassa Csernobil légkörét, hangulatát és történetét a világnak – történetünket itt olvashatod el.

Mikor érkezik megírni a csernobili történetet?